Fiatal srácként szerencsés voltam, hogy tisztességes arányban részesedhettem mexikói barátnőkből, akik mindegyike csábítóbb volt az előzőnél. Azt mondják, a kíváncsiság ölte meg a macskát, de nem biztos, hogy ez teljesen igaz. Amit tudok, hogy ezek a nők, tüzes szenvedélyükkel és telhetetlen vágyaikkal, maradandó nyomot hagytak bennem. A fülledt señoritastól a vad caballerákig mindannyian megmutatták, mennyi örömet szerezhet az ember egy farmernadrággal és egy tangával. Ezek a nők, az én korábbi barátnőim, nem szégyellték a vágyaikat. Nyitottak voltak, megbánás nélkül, és alig várták, hogy felfedezzék testük minden centiméterét. A latin szépség megtestesítőijei voltak, íveik kiemelkedtek a ruhaválasztásuk által. A bőrük, a karamellák és a vaníliák izgató keveréke, mindig kiállítva, könyörögve, hogy érjék. És az érintésük sikerült is. Lélegzetem is elakadva, hévvel mutatták meg nekem, hogy milyen mocskosak tudnak lenni. Érzéki volt az egymás iránti szeretetük, tagadhatatlan volt a kémiájuk. És ahogy most nézem őket, hosszú évek kapcsolata, nem tehetek mást, mint mosolyogok az emlékeken, amiket hoznak.
