Tanúja a magával ragadó Ciren Verdes-nek, egy csábító varázslónőnek, aki élvezi összekötött társa uralmának művészetét. Ez az érett szépség elbűvölő kínszenvedésben találja magát, feltárva és visszafogottan érzéki seggét, így vágyakozik Cirens érzéki érintésére. Csínylevegővel ugratja foglyát, ujjai a domborulatain táncolnak, tüzes választ vált ki benne. A várakozás úgy gyűlik össze, ahogy Ciren belemerül foglyai vágyának tiltott mélységébe, ügyes nyelvmunkáló csodáiba. Ez nem más, mint az uralom egyszerű játéka; az élvezet szimfóniája, az érintés hatalmának bizonysága. Ahogy közeledik a csúcspont, Cirens megtalálja az utat ujjaihoz a rabság forrásáért. Ez a mesterfantázis egy robbanékony színpadra engedi, ahol a BM nem tud ellenállni a vad élvezetnek, a robbanásveszélyes alávetettségnek, a vad lovaglásnak.
